Kedves Diákok, Kedves Tanártársaim!
Mi is történt 1956 októberében? Nem történt más, mint hogy egy hatalmas, vörös lobogós Góliát árnyékában fel mert állni a piros-fehér-zöld, kivágott címeres zászlajával egy kis Dávid!
Nem történt más, mint az, hogy egy térdre kényszerített, többszörösen kifosztott, becsapott nép ÚJRA szembe mert nézni, FEGYVERT mert ragadni egy olyan hatalom ellen, amely hazug álmokra építette saját ideológiáját HAZÁNKBAN.
Nem történt más azokban a hűvös napokban, mint az, hogy Magyarország EGY emberként ki merte mondani az igazságot!
NEM az addig átélt nyomornak,
NEM a mindennapok addig megélt félelmeinek,
NEM az addig mondott hazugságainak,
NEM a családok rettegésének és NEM a bizonytalanságnak.
Mindössze húsz nap! Szűk három hét! De visszhangja megrengette a zsarnokság, a kommunizmus világhatalmát. Az egész világ szívébe zárta a magyar történelem fényes, dicső forradalmát, szabadságharcát.
Hatvan éve annak, hogy 1956. október 23-án, a szabadságtól megfosztott és a kizsákmányolás igájában szenvedő nemzet kimondta: – eddig és NE tovább!
Bárhol élünk, nem engedhetjük el MAGYARSÁGUNK!
Nem engedhetjük meg, hogy bárki arra kényszerítsen: – hajtsuk le fejünket!
Hiszen MI MAGYAROK vagyunk, kik emelt fővel járhatnak e Földön!
S mi miért is vagyunk most itt? !
Azért, hogy megértsük 1956 októberének üzenetét!
Azért, hogy átéljük, átérezzük szüleink, nagyszüleink megélt fájdalmát, elkeseredettségét s tetteinek, szándékainak okát. Azért, hogy mindezekből a tegnap emlékezetéből merítsünk erőt, hitet:- hogy élni csak becsületesen, szabadon, emelt fővel lehet.
Így lehet értékeset, időt állót teremteni a magunk és az utókor számára, hogy példaként emlegethessenek gyermekeink s majd unokáink is.
Azért, hogy álljunk ki a gyengékért az elesettekért az igazságért:- a tisztességesen elvégzett munkával, jó szándékkal, becsületességgel!
Azért vagyunk itt, hogy elhatározzuk:- nem azonosulunk a rossz döntésekkel, ostobasággal, zsarolással korlátoltsággal!
Azért hogy tetteinkért vállaljuk a felelősséget!
Azért, hogy legyünk büszkék mindazokra, akik életüket adták egy olyan eszméért, melynek minden vércseppjével egy olyan haza alapjait rakták le , melyben ma, mi szabadon és békében élhetünk.
Tisztelettel:
Szondy Zsolt