A Down-szindróma világnapja alkalmából idén különleges portrésorozat készült a LMA-ban. Anita és Zsani, az iskola lelkes diákjai úgy döntöttek, hogy fényképezőgépeikkel nem csupán képeket, hanem történeteket, érzéseket és pillanatokat is megörökítenek.

A projekt célja egyszerű, mégis erőteljes: megmutatni a valódi arcokat, a valódi embereket – a nevetést, az őszinteséget, az apró gesztusokat, amik túlmutatnak a diagnózisokon. A képek szereplői Down-szindrómával élő fiatalok, akik örömmel, kíváncsisággal és nem kevés humorral álltak kamera elé.

– „Már az első találkozásnál éreztük, hogy ez nem egy szokványos fotózás lesz” – mesélte Anita. – „Rengeteget nevettünk, rengeteget tanultunk egymásról. A kamera mögött állva nemcsak képeket készítettünk, hanem kapcsolódtunk.”

A fotózás során természetes, játékos helyzetekben örökítették meg az alanyokat. Volt, aki táncolni kezdett, mások puszit dobtak, vagy csak egy-egy huncut mosollyal kacsintottak a lencsébe. Minden kép mögött egy-egy egyéniség, egy-egy külön világ tárul fel.

Zsani így fogalmazott: – „Ez az élmény megváltoztatott bennünket is. Láttuk azt a szeretetet, nyitottságot és derűt, amit sokszor mi magunk is elfelejtünk a hétköznapokban. Ezek a fiatalok nem mások – hanem éppen olyanok, mint mi. Vagy még jobbak. Őszintébbek, tisztábbak, bátrabbak.”

A képek célja nem csupán a figyelemfelhívás, hanem az elfogadás, az empátia és az együttérzés erősítése – mindaz, amit Anita és Zsani a kamerán túl is megtapasztalt.

Ez a projekt emlékeztet bennünket arra, hogy a különbözőség nem hátrány, hanem érték. És néha egyetlen mosoly is elég ahhoz, hogy leromboljuk a falakat – különösen, ha az a mosoly szívből jön.